Néha muszáj tenni valamit. Alkotni, teremteni. Olyankor nem számít semmi és senki, és mégis, olyankor vagy csak igazán tudatában mindennek és mindenkinek.
"Soha! Ne kérdezd, ki vagyok, hogyan és, miért? Ne akard tudni mi a válasz, hogy miért ne. Csak nevess! Hazudj, ha kell, de ne ígérj! Ne kérj, és ne remélj. Ne akard tudni, mit hozhat a holnap, hisz szörnyűségre ébrednél. Csak táncolj és mulass! Soha ne érdekeljen, mit rejt a csillogás... Ha egyszer majd mégis… én ott leszek! Ha megáll a pörgés a forgás, ott leszek… Hogy elkapjalak, és a karomba zárjalak... Ott leszek, hogy a karmaimmal széttépjelek. Mondom hát, ne akarj tőlem mást, csak nevess!"
2012. október 4.
Jour 7 ~ Egy japán dal, amit utálsz
Elég szomorú, de erre a posztra is sok jelentkező van. Nem is tudok dönteni így hirtelen, mert rengeteg dal tódult a fejembe, ami kiveri nálam a biztosítékot. Talán ez a legjelentősebb, aki ismer, annak nem kell magyarázzam, hogy miért. Ezzel esett ki teljesen a Gazette a kegyeimből, úgymond.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése