Gondolatok

Vágyódás egy letűnt kor után. Az ujjak koppanás a fekete-fehér billentyűkön. Egy felderengő kesernyés illat. És a zene, amely kitölt mindent, elrepít, beborít, cirógat, magába fogad. Elképzelni is nehéz tökéletesebbet, nemde?
Amikor a hajnal derengése átölel, a hideg szél végigkaristolja a bőrt, egy biztos kar pedig magához szorít, hogy szinte érzed, amint megóv az élet örvényétől. Csábító, igaz? És mégis, nem is lehet talán ennél elérhetetlenebb dolgot mondani, ennél távolibbat, ennél mámorítóbbat. Mert az, mámorító a nyugalom gondolata, a béke illúziója, a boldog dermedtség, hogy nem akarod, hogy ennek vége szakadjon, csak ennyi kell az életedben.
Ha pedig valahogyan eléred, megszerzed az elképzelhetetlent, a hihetetlent, te észre sem veszed, hagyod kicsusszanni az ujjaid közül, mert képtelen voltál felismerni a pillanatot. Az idő pedig tovaszállt, te állsz, egyedül, a varázs oda, ahogyan a boldogság is, és csak a keserédes emlékek maradnak. ♪♫

Változások

Új város. Új lakás. Új egyetem. Új barátok. És leginkább, új barát. Igen, barát, mint pár, partner, szerető, ahogy tetszik. És nem, nem az, aki annyiszor összetört. Csoporttársam, tankörtársam - lelkitársam? Áh, azt még korai kijelenteni, de azért na, kezdetnek nem rossz. Október 26. a nagy dátum, ami így belegondolva már majdnem egy hónapja volt, ami megint csak durva. Szóval ja, ennyit a szingli évekről, párkapcsolatban tengetem napjaimat, és nem mondhatnám, hogy rossz.
Hümm. Már csak a szerelem hiányzik. És nem, ez nem paradoxon, egyszerűen nem érzem azt a megmagyarázhatatlan vonzódást, szinte már rajongásba menő szeretetet, mint korábban a másik iránt. Azt mondták, hogy ez majd kialakul idővel, de őszintén szólva már kezdek kételkedni benne. Az egyetlen probléma ezzel csak az, hogy fordítva nem teljesen ez a helyzet, úgy néz ki a választottam már érzelmileg is elkötelezte magát. Ami azért ijesztő egy kicsit.
Szóval a változatosság kedvéért most sincs nyugalom és béke, de azért nem rossz ez. Sőt, eddig ez a legjobb. Aztán majd kiderül. Karácsony után lejön haza, be lesz mutatva a femilinek, meg minden, amit csak el lehet képzelni. Kíváncsi vagyok.
Addig meg... ♪♫

Élvezd!

Túl vagyok rajta, és ami a legmeglepőbb, nem is lett rossz. Természetesen most sem tanultam normálisan, csak azt nem értem, miért ringatom magam még mindig abban a hitben, hogy a következő alkalomra ez megváltozik. De mint már mondtam, ez nem történt meg, összesen háromszor ültem neki most is, ebből a harmadik a vizsga reggelén volt. Ehhez képest volt időm mindegyik témát legalább egyszer, ha nem többször elolvasni, és ahhoz képest, hogy előtte hozzá se tudtam volna szólni a legtöbbhöz, a végére egészen átláttam a dolgot. A vizsga pedig... Köszönöm Istenem, nagyon szépen köszönöm, meg mindenkinek, aki szurkolt nekem: potyatételt húztam! A vizsgáztatók nagyon aranyosak voltak, ha ez a pontozásnál is megmarad bennük, akkor szerintem csak 1-2 pontot fognak levonni, ami egészen mesés. Az persze más kérdés, hogy így sem lesz meg az ötös, de hát sebaj, ezen már késő bánkódni.

Egy hét múlva jön a maradék három szóbeli, addig még lesz egy konzultációm a franciatanárral, egy mozizásom szőkével, egy mazsi próbám, egy mazsi főpróbám, egy mazsi évzáróm meg egy szóbeli megnyitóm. Negyed nyolckor. Brr. De sebaj, a lényeg, hogy most pihi van. Megnéztem a Maleficentet, olvastam pár fejezetet a Sárkányok táncából, kezdem behozni magam szerepen, szóval minden csudajó. Még el kéne vergődjek bankettruhát nézni, de ha nem találnék semmit, akkor sincs gáz, anyának volt egy szuper mentőötlete - nem is értem, hogy nem jutott eszembe nekem. A lényeg az, hogy minden elsimult. A madarak csicseregnek - miért?? -, a napocska süt - mármint nem most, majd reggel -, én meg faszán vagyok. Magamhoz képest. De ennél jobb perpill nem is nagyon lehet, szóval inkább nem panaszkodom. Ha összejön az élet, akkor felvesznek az egyetemre, ha majd ott sem változik semmi, na majd akkor panaszkodom! Addig is...♪♫

Délelőttök a kádba'

Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás ♪♫

Sajnos ez nagyon így van. Pedig nem kéne.

No mindegy, nekem el kéne kezdeni tanulni. 4 nap múlva már érettségizem és eddig még bele se néztem a tételsorba, épp itt az ideje. Ha pedig vége lesz ennek a hajcihőnek és hivatalosan is érett leszek, nos... Akkor kezdődhet az  a tortúra, amelyet csak úgy neveznek, hogy nyár. Mit nekem önbecsülés, könyörgöm? Méltóság? Áh...

Campus 2013 - 0. nap (szerda)

Nos arra jutottam, hogy idén napokra bontva írok rövid kis összefoglalókat a fesztiválról, tavaly ugyanis nagyon hosszú volt leírni mint a négy nap élménybeszámolóját. Úgyhogy kezdjük is július 17-ével, amikor is 14:00 órakor megnyitotta kapuit az idei Campus Fesztivál. Jej!
Miután kínkeserves sorban állás után bejutottunk a fesztivál területére egy rövid üldögélést és egymást-bevárást követően elindultunk, hogy felfedezzük az új helyszínt, illetve hogy felhúzzuk a sátrakat. Mondanom se kell, az első öt percben világossá vált, hogy itt bizony még el fogunk tévedni párszor, pedig még a nagyobb része a területnek le volt zárva - lévén csak nulladik nap.
Az építkezést követően bejártuk rendesen a környéket, majd ettünk pár falatot és elindultunk keresni egy nemzeti dohányboltot. Persze rossz irányba, úgyhogy egy jó órás séta után visszajutottunk a kezdőponthoz, majd miután találkoztunk a többiekkel, immár megsokasodva indultunk meg a coop felé hogy bevásároljunk kicsit és alapozzunk a Békás-tavon. Elfogyott egy üveg vodka és két üveg bor, úgyhogy a hangulatleírásokat innentől kihagynám, eléggé egyértelmű a dolog. A tavon még több emberrel találkoztunk majd kilenc óra körül -egy rövid kitérés után a Üvegtigrisbe - visszaindultunk. Gyors le- és felpakolás, egy pizzarendelés és be is vetettük magunkat a tömegbe. Az egyetlen koncert ami ma érdekelt a Supernem volt, ám végül úgy jött ki a lépés, hogy kihagytam, ezzel feleslegessé téve a délutáni itthoni hangolódást. Utólag nagyon bánom és átkozom magam, hogy megint engedtem, hogy sodorjanak a többiek. Olyan éjfél lehetett, amikor visszamentünk és rá kellett jönnünk, hogy igencsak nagy a punnyadás, a koncerteknek már vége és csak Dj Tente maradt egyedül a Vitéz László Pódiumnál. Megpróbáltunk kicsit hm.. oldódni de miután rájöttünk, hogy nem megy, átmentünk a kísértetház elé, ahol spontán diszkó alakult. Persze addigra már páran teljesen kijózanodtunk, úgyhogy a részeg plafontartás se vonzott annyira.Végül olyan egy körül kezdett javulni a hangulat, ám nem sokkal utána a fiúk egy jelentős része egyszerűen hazaindult, mondván, hogy már nincs semmi. Hát erre mit lehet mondani, jó. Mi ahányan maradtunk még visszamentünk ugyan, de hamar elment a többiek kedve az egésztől és kettő körül kijelentették, hogy ők most lefekszenek. Ezzel se lehet sok mindent kezdeni, úgyhogy visszavánszorogtunk a kempingbe, előkotortuk a hálózsákokat, beállítottuk az ébresztőket négyre, majd ledőltünk. Az alvás persze nem volt olyan egyszerű a másik 100 kempingessel körülöttünk, de legalább el tudtunk nyúlni végre. Aztán negyed ötkor felkeltünk és ketten elindultunk a vilimegálló felé, hogy hazainduljunk. Persze a vili csak fél óra múlva jött, de ez a legkevesebb. Sikeresen feljutottunk a városba, ahonnan tovább is indultunk hazafelé - és meglepődve tapasztaltam, hogy bizony már hajnali ötkor is vannak a buszokon rendesen. Háromnegyed hatra hazaértem és miután magamba döntöttem egy liter vizet, végre lefeküdtem aludni a puha ágyacskámba. Most pedig itt ülök, gépelek, és gondolatban már a délutánban járok. Ma este Paddy!!

Farewell to Jenny

Poor Jenny’s mind
Has gone insane from the burden of life
As she raised a diseased babe
She killed our child to take his pain
And I wasn’t there
To save her soul, she doesn’t care at all
This is how she falls ♪♫

Úgy érzem elindultam egy jó úton, legalábbis gondolati síkon. Próbálom újragondolni az eddigi életemet illetve a terveimet a jövőre nézve. Az egyetlen probléma, hogy akárhogy próbálkozom, nem tudom eltüntetni a jövőmből. És talán Dórinak van igaza, lehet, hogy nem is akarom.

Tanácstalanság és teljes káosz

Nem akarom leírni, hogy mi történt velem a legutóbbi bejegyzés óta, pedig rengeteg fontos dolog közte van. Mindközül a legfontosabb azonban szerintem a szilveszter éjszaka, melyen - hogy sablonosan fejezzem ki magam - a szám elvesztette a szüzességét. Vele. Hip-hip-hurrá - gondolhatná az ember, de nem. Nagyon nem. Felforgatták a lassú, csendes kis világom. Immáron lassan a fél osztály tudja, pedig én nem akartam, hogy bárki is, akár csak sejtse is. És mégis. És ami az egészben a legkiborítóbb, hogy mind azt mondják, hogy egyszerűen álljak elé és mondjam meg neki. De én erre egyszerűen képtelen vagyok. Több okból is, amiből az első, hogy nem vagyok biztos magamban. Alig ismerem. Ha bele is menne, mi lenne ha egyszerű pofáraesés lenne, hogy még sem ő kell? Közben pedig ebben a percben is azt érzem, hogy ő kell, csak ő, most és mindig, mindenhol és mindenhogyan. És legfőkébben nagyon. Elképzelhetetlenül nagyon. A másik ok, amiért nem lépek, hogy fizikailag képtelen vagyok a vele való kommunikációra. Nem tudom, hogyan és miért, de így van, mindig is így volt és félek, hogy most már ez így is marad. Akkor mégis mit tehetnék? Na ez egy jó kérdés, mert választ még nem találtam rá, pedig lassan már öt éve keresem, és mégis - semmi.
Várom a tippeket. Addig is. ♪♫

Jour 30 ~ A kedvenc japán dalod (talán más lett, mint ami az első napon volt)

Éééééés... nem! :D Na dehogy ne rakjam be kétszer ugyanazt, ezért most jöjjön a szimfonikus változata, mert az egyenesen csodaszép.

Jour 29 ~ Egy japán dal (csak úgy válassz egyet!)

Öööö... Legyen ez, mert ez az egyik legaranyosabb és legkedvesebb (háhh szóvicc, érted, yasashii. oké, kilövöm magam.) dal, amit ismerek.

Jour 28 ~ Egy japán dal, ami nagyon idegesít

Ejj, nehezednek a kérdések, de már nemsokára vége. Ebben a számban még reménykedtem, viszonylag sokszor meghallgattam, hogy hátha, aztán rá kellett jönnöm, hogy nem. Nagyon nem.

Jour 27 ~ Egy japán dal, ami felvidít

Ez. Ennek ellenére már bőgtem rá, szóval hozom a szintet. :'D

Jour 26 ~ Egy japán dal, ami "you" szóval kezdődik

Hát öm.. puskázok. Nos mivel egyetlen egy ilyen japán számot se talált(a kereső)am a gépemen, ezért alternatív megoldásként legyen a 'you' szó japánul, és akkor meg is oldottuk a dolgot, mert olyanból már kettő is van.

Jour 25 ~ Egy japán dal, ami a vezetékneved első betűjével kezdődik

Legyen ez, mert ma olyan szép nap van.

Jour 24 ~ Egy japán dal, ami a keresztneved első betűjével kezdődik

Erre a napra már tartogattam egy számot. Az egyik leggyönyörűbbet, amit ismerek.

Jour 23 ~ Egy dal, egy olyan japán előadótól, akit utálsz

Hűha, szerintem nem nagyon van, akiket konkrétan utálnék. Vagy de, lehet mégis.

Leander koncert

Október 13-án volt a szalagtűző az iskolában, ahol is mi voltunk a szervező évfolyam. Elég szerencsétlenül jött ez ki, mivel erre a napra esett a Leander koncert is, amire én mindenképpen szerettem volna elmenni. Végül mégis sikerült meggyőzni osztálytársam, hogy akkor próbálkozzunk be vele, egyikünk sem ismer valami sok számot tőlük, de azért mégis. Így hát amint lement a szalagtűző, mi diszkréten megszöktünk a székpakolás elől és utunkat a Roncs felé vettük. Még egyikünk sem volt ott, ám már nagyon kíváncsiak voltunk rá az ismerősök elbeszélései alapján. Mit ne mondjak, nem csalódtunk. Nagyon kis hangulatos az egész hely - a maga módján persze - a félbevágott kocsival, káddal, a gitárokkal a falakon, a kólás kupakokkal az ajtókon. Hétkor kezdődött a koncert, ám egyrészt nem is a Leander kezdett, másrészt nem is értünk volna oda akkorra, mivel még javában ment a szalagtűző. Így hát kb. nyolcra, negyed kilencre értünk oda, így bekapcsolódva az Insane (?) koncertjébe. Nem volt rossz amúgy a dolog, kár hogy egyikünk sem ismerte őket, így a bent töltött kb negyed óra egy sör vételével, illetve a falra és mennyezetre erősített tojástartók bámulásával ment el. Ezt követően úgy döntöttünk, hogy még úgy is van egy fél óránk, így inkább kimegyünk addig, barátnőm elszív egy cigit (vagy kettőt), és majd csak a Leanderre megyünk vissza. Szerencsére karszalagos rendszerben ment az egész, úgyhogy nem volt probléma belőle, másodjára már a táskáinkat sem nézték át, jófej volt a biztiboy. Szóval kint ültünk egy fél órát a padoknál, beszélgettünk, oltottuk a népet, a szokásos dolog. Majd egészkor visszamentünk a koncertterembe, ahol végre az áhított banda hangolt. Én pedig abban a pillanatban beleszerettem a gitárosba (is). Ahogy az már csak lenni szokott. Szépen beálltunk középre, úgy harmadik sorba, szóval tök fasza helyünk volt, rálátással kb mindenre, mert előttünk is csak pár csaj állt, azok meg nem voltak olyan magasak. Pláne hogy én okos a 10 centis magassarkúmban voltam, mert nem vittem cserecipőt. Szép lassan kezdődött a koncert, kezdett beállni a tömeg is, ami jól láthatóan megháromszorozódott az előző koncert óta, ami nem is csoda. Nos, mit is tudnék elmondani a bandáról. Hát kurvajók voltak szerintem. Saját magunkon tapasztaltuk, hogy milyen brutális bulit csináltak, ment a headbang, a pogó rendesen, és persze a szokásos lökdösődés sem maradt el. Vicces volt métereket repülni ide-oda, még véletlenül sem önszántunkból. Ja meg persze fájdalmas is, de ezt mondanom sem kell. Ha jól emlékszem a 8. főbűnnel indítottak, majd rövidesen jött az Only girl, a Szomorú Vasárnap (amit persze teli torokból énekeltünk végig), a Csak te és a Viharom tavaszom. Legalábbis ennyi volt, amit felismertem. Sajnos lecsúsztunk a Két világ közt-ről, pedig azt vártuk a legjobban, de valószínűleg azzal zárták a koncertet, mi pedig azt már nem várhattuk meg, tekintettel arra, hogy busszal kellett hazamenjünk.
Összességében, én egyáltalán nem bántam meg a dolgot (nincs így ezzel a lábam, ami azóta is sajog), és szeretnék legközelebb is elmenni, ha lesz. Persze már úgy, hogy több számot ismerek tőlük, mert nagyon jó banda. Igaz érződik még rajtuk, hogy nincsenek együtt olyan régóta, és van is mit javítani a hangzáson, de összességében határozottan jók, főleg a mai magyar színvonalhoz képest. Leander maga pedig lenyűgöző, ahogy egyik pillanatban még hörög, másikban pedig kristálytisztán énekel. Én legalábbis egy hamis hangot nem hallottam, de erről még megkérdezem majd barátnőmet is, ehhez ő kicsit sokkal jobban ért. No mindegy, nem is ez a lényeg. Legközelebbi koncert várhatóan csak decemberben lesz, hacsak nem jön közbe valami (bárcsakbárcsakbárcsakbárcsak). Addig is ennyi voltam.

Jour 22 ~ Az utolsó dal, a kedvenc japán albumodról

Dettó...

Jour 21 ~ Az első dal, a kedvenc japán albumodról

Ez adja magát...

Jour 20 ~ Egy dal, a kedvenc japán albumodról

Kezdjük ott, hogy egyáltalán melyik a kedvenc albumom? Nehéz választás, mert olyan nincs, amiről minden szám kiemelkedően a kedvenceim közé tartozna, de még olyan sincs, amiről minden számot rendszeresen hallgatok. Úgyhogy legyen az, amelyikről a legtöbb favoritom került ki, ez pedig nem más, mint a THE MARROW OF A BONE. A szám pedig legyen...

Jour 19 ~ A legjobb barátod kedvenc japán dala

Nos, nem tudom pontosan, hogy mi, és most nem is fogom megkérdezni, de ez biztosan a kedvencei között van.