Néha muszáj tenni valamit. Alkotni, teremteni. Olyankor nem számít semmi és senki, és mégis, olyankor vagy csak igazán tudatában mindennek és mindenkinek.
"Soha! Ne kérdezd, ki vagyok, hogyan és, miért? Ne akard tudni mi a válasz, hogy miért ne. Csak nevess! Hazudj, ha kell, de ne ígérj! Ne kérj, és ne remélj. Ne akard tudni, mit hozhat a holnap, hisz szörnyűségre ébrednél. Csak táncolj és mulass! Soha ne érdekeljen, mit rejt a csillogás... Ha egyszer majd mégis… én ott leszek! Ha megáll a pörgés a forgás, ott leszek… Hogy elkapjalak, és a karomba zárjalak... Ott leszek, hogy a karmaimmal széttépjelek. Mondom hát, ne akarj tőlem mást, csak nevess!"
2012. október 17.
Jour 20 ~ Egy dal, a kedvenc japán albumodról
Kezdjük ott, hogy egyáltalán melyik a kedvenc albumom? Nehéz választás, mert olyan nincs, amiről minden szám kiemelkedően a kedvenceim közé tartozna, de még olyan sincs, amiről minden számot rendszeresen hallgatok. Úgyhogy legyen az, amelyikről a legtöbb favoritom került ki, ez pedig nem más, mint a THE MARROW OF A BONE. A szám pedig legyen...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése