Drágáim

Végre végre végre megjöttek az én egyetlen drága édes picikéim Münchenből és és és áhh. *-* Nem tudok kinyögni egy értelmes mondatot. Eredetileg ma egy kevésbé örömteljes dologról akartam írni, de aztán megkaptam őket, és azóta képtelen vagyok a szomorúságra. Egyszerűen csak pörgök. Azt nem tudom, hogy ez a lelkesedés meddig fog tartani, de nem hiszem, hogy két hét alá adnám :DD Pedig még meg se néztem őket, hát még mi lesz akkor. *-*

Münyümünyü~

Ez félelmetes. Három másodperc volt, mégis közel négy órája folyamatosan pörgök miatta. Kezdem úgy érezni, hogy ez már úgy istenigazán függésnek számít. De most komolyan, épp csak rám pillantott egy furcsa tekintettel, mikor az orrom alatt elmotyogtam egy köszönést, hogy aztán a szám elé kapjam a kezem, amint mögé kerültem. Nem köszönt vissza, szerintem nem is esett le neki, hogy ki vagyok. De nem tud érdekelni. Rám nézett. Csakis rám. Egyetlen-egy pillanatig ugyan, de én jártam a fejében. Csak én. Ettől pedig vad öröm jár át, amelyet talán még nem is tapasztaltam eddig, csak egyszer, mikor egy másik illető intett nekem a buszról. De ez most... Több, mint amit el tudtam képzelni. Azon gondolkodom, hogy ha egy pillantásától ez történik, akkor mi lenne, ha mondjuk meg is szólítana? Nem merek belegondolni. Félek a választól.

Mert csak.

Teljes extázis.

Immár több, mint egy fél órája megállás nélkül vigyorgok. Nem tudok megülni, és váratlan pillanatokba még váratlanabb hangok szöknek ki az ajkaim közül. Végre. Végre. Végre. Lassan egy év után, de megint azt érzem, hogy velem vagytok. Közel. Úgy hiányoztatok már. El se tudjátok képzelni, hogy mennyire. Most pedig. Új kislemez a télen, új turné, új kinézet... és talán egy új kezdet is? Ki tudja. De nem is lényeges, tudjátok, hogy mindenben támogatlak, támogatunk! titeket. Köszönöm. Erre nincs jobb szó. Köszönöm, hogy egy kis fényt vittetek a sivár napjaimba. Hogy ennyire boldog legyek egy ilyen kis apróságtól... Elképzelhetetlen lehet mások számára, hogy ez mennyit is jelent. El se tudom mondani, hogy mennyit. Hát marad annyi, hogy köszönöm.

The true love...

Fleur

Un simple regard posé sur une fleur et voilà une journée remplie de bonheur.
- Céline Blondeau