Jour 30 ~ A kedvenc japán dalod (talán más lett, mint ami az első napon volt)

Éééééés... nem! :D Na dehogy ne rakjam be kétszer ugyanazt, ezért most jöjjön a szimfonikus változata, mert az egyenesen csodaszép.

Jour 29 ~ Egy japán dal (csak úgy válassz egyet!)

Öööö... Legyen ez, mert ez az egyik legaranyosabb és legkedvesebb (háhh szóvicc, érted, yasashii. oké, kilövöm magam.) dal, amit ismerek.

Jour 28 ~ Egy japán dal, ami nagyon idegesít

Ejj, nehezednek a kérdések, de már nemsokára vége. Ebben a számban még reménykedtem, viszonylag sokszor meghallgattam, hogy hátha, aztán rá kellett jönnöm, hogy nem. Nagyon nem.

Poupéegirl

Jobb oldalt a bemutatkozás alatt találtok egy kis külön blokkot az új mániámnak. Három napja függök, de úgy rendesen, szóval úgy gondoltam, hogy megérdemel egy kis helyet magának a blogon is. Azt persze nem garantálom, hogy meg is marad, lehet hogy egy hét múlva már megunom az egészet és akkor lekerül, bár a mostani lelkesedésemet nézve nem hinném, hogy ez ilyen egyszerűen bekövetkezne.
Szóval lehet nézegetni a kis drágámat, és természetesen nyugodtan lehet kattolgatni rá, regizni, mert az nekem csak jó, kapom a szép kis masnikat érte :D
Köszöntem, Aname

Jour 27 ~ Egy japán dal, ami felvidít

Ez. Ennek ellenére már bőgtem rá, szóval hozom a szintet. :'D

Jour 26 ~ Egy japán dal, ami "you" szóval kezdődik

Hát öm.. puskázok. Nos mivel egyetlen egy ilyen japán számot se talált(a kereső)am a gépemen, ezért alternatív megoldásként legyen a 'you' szó japánul, és akkor meg is oldottuk a dolgot, mert olyanból már kettő is van.

Jour 25 ~ Egy japán dal, ami a vezetékneved első betűjével kezdődik

Legyen ez, mert ma olyan szép nap van.

Jour 24 ~ Egy japán dal, ami a keresztneved első betűjével kezdődik

Erre a napra már tartogattam egy számot. Az egyik leggyönyörűbbet, amit ismerek.

Köszönöm

Néha úgy érzem, hogy csak arra vagyok jó, hogy sírjanak nekem az emberek. De ha én is panaszkodok egy cseppet, akkor rögtön elfog a gyanú, hogy a francba se kívánnak. Csodálatos dolog, hogy semmire se kellesz úgy igazán. Tényleg, köszönöm nektek. Ez hiányzott.

Én próbálok kimaradni a dolgokból, hogy jó lesz nekem majd enélkül is. Jó lesz nekem minden nélkül. De aztán rájuk nézek, és egy szívtelen ribancnak érzem magam, úgyhogy nem mondok semmit. Csendben végighallgatom minden bajukat, még a végéhez hozzá is fűzök esetleg valamit, de valójában hallgatok. Évek óta csak hallgatok, mert rám nem kíváncsi senki. És olyan vicces, mikor ugyanerről panaszkodnak, de közben őket meghallgatnák, nem is egy, nem is két ember, mert ők még számítanak. Én már réges régen nem. Merthogy nekem úgy sem kell semmi. Én megvagyok. Egyedül. Én nem gondolom komolyan valójában, nekem sosincs semmi bajom. Persze, hát hogyne. Köszönöm, hogy ennyire törődtök velem, jól esik.

Ha esetleg elmegyünk valahová, akkor is felesleges vagyok. Hja persze, mert azt se akarták, hogy ott legyek. Nem szóltak, és csak az utolsó pillanatban beszéltek róla egyszer véletlenül előttem. Mert én mindig csak rájuk akaszkodom, mert nincs jobb dolgom. Pedig tudhatnám, hogy szerintük nekem ott nincs helyem. Én maradjak csak meg magamnak otthon, a gép előtt, és majd ugyancsak a gépen válaszolgassak nekik, mikor életük óriási problémáit ecsetelik. Mert nekem nincs életem, nekem ez csak jó, hogy megadják a lehetőséget, hogy lekössem magam. Mert én mindig ráérek erre. Köszönöm, hogy gondoltok rám, hogy mennyire unatkozhatok.

Nem is tudom mi lenne velem nélkületek.

Jour 23 ~ Egy dal, egy olyan japán előadótól, akit utálsz

Hűha, szerintem nem nagyon van, akiket konkrétan utálnék. Vagy de, lehet mégis.

Leander koncert

Október 13-án volt a szalagtűző az iskolában, ahol is mi voltunk a szervező évfolyam. Elég szerencsétlenül jött ez ki, mivel erre a napra esett a Leander koncert is, amire én mindenképpen szerettem volna elmenni. Végül mégis sikerült meggyőzni osztálytársam, hogy akkor próbálkozzunk be vele, egyikünk sem ismer valami sok számot tőlük, de azért mégis. Így hát amint lement a szalagtűző, mi diszkréten megszöktünk a székpakolás elől és utunkat a Roncs felé vettük. Még egyikünk sem volt ott, ám már nagyon kíváncsiak voltunk rá az ismerősök elbeszélései alapján. Mit ne mondjak, nem csalódtunk. Nagyon kis hangulatos az egész hely - a maga módján persze - a félbevágott kocsival, káddal, a gitárokkal a falakon, a kólás kupakokkal az ajtókon. Hétkor kezdődött a koncert, ám egyrészt nem is a Leander kezdett, másrészt nem is értünk volna oda akkorra, mivel még javában ment a szalagtűző. Így hát kb. nyolcra, negyed kilencre értünk oda, így bekapcsolódva az Insane (?) koncertjébe. Nem volt rossz amúgy a dolog, kár hogy egyikünk sem ismerte őket, így a bent töltött kb negyed óra egy sör vételével, illetve a falra és mennyezetre erősített tojástartók bámulásával ment el. Ezt követően úgy döntöttünk, hogy még úgy is van egy fél óránk, így inkább kimegyünk addig, barátnőm elszív egy cigit (vagy kettőt), és majd csak a Leanderre megyünk vissza. Szerencsére karszalagos rendszerben ment az egész, úgyhogy nem volt probléma belőle, másodjára már a táskáinkat sem nézték át, jófej volt a biztiboy. Szóval kint ültünk egy fél órát a padoknál, beszélgettünk, oltottuk a népet, a szokásos dolog. Majd egészkor visszamentünk a koncertterembe, ahol végre az áhított banda hangolt. Én pedig abban a pillanatban beleszerettem a gitárosba (is). Ahogy az már csak lenni szokott. Szépen beálltunk középre, úgy harmadik sorba, szóval tök fasza helyünk volt, rálátással kb mindenre, mert előttünk is csak pár csaj állt, azok meg nem voltak olyan magasak. Pláne hogy én okos a 10 centis magassarkúmban voltam, mert nem vittem cserecipőt. Szép lassan kezdődött a koncert, kezdett beállni a tömeg is, ami jól láthatóan megháromszorozódott az előző koncert óta, ami nem is csoda. Nos, mit is tudnék elmondani a bandáról. Hát kurvajók voltak szerintem. Saját magunkon tapasztaltuk, hogy milyen brutális bulit csináltak, ment a headbang, a pogó rendesen, és persze a szokásos lökdösődés sem maradt el. Vicces volt métereket repülni ide-oda, még véletlenül sem önszántunkból. Ja meg persze fájdalmas is, de ezt mondanom sem kell. Ha jól emlékszem a 8. főbűnnel indítottak, majd rövidesen jött az Only girl, a Szomorú Vasárnap (amit persze teli torokból énekeltünk végig), a Csak te és a Viharom tavaszom. Legalábbis ennyi volt, amit felismertem. Sajnos lecsúsztunk a Két világ közt-ről, pedig azt vártuk a legjobban, de valószínűleg azzal zárták a koncertet, mi pedig azt már nem várhattuk meg, tekintettel arra, hogy busszal kellett hazamenjünk.
Összességében, én egyáltalán nem bántam meg a dolgot (nincs így ezzel a lábam, ami azóta is sajog), és szeretnék legközelebb is elmenni, ha lesz. Persze már úgy, hogy több számot ismerek tőlük, mert nagyon jó banda. Igaz érződik még rajtuk, hogy nincsenek együtt olyan régóta, és van is mit javítani a hangzáson, de összességében határozottan jók, főleg a mai magyar színvonalhoz képest. Leander maga pedig lenyűgöző, ahogy egyik pillanatban még hörög, másikban pedig kristálytisztán énekel. Én legalábbis egy hamis hangot nem hallottam, de erről még megkérdezem majd barátnőmet is, ehhez ő kicsit sokkal jobban ért. No mindegy, nem is ez a lényeg. Legközelebbi koncert várhatóan csak decemberben lesz, hacsak nem jön közbe valami (bárcsakbárcsakbárcsakbárcsak). Addig is ennyi voltam.

Jour 22 ~ Az utolsó dal, a kedvenc japán albumodról

Dettó...

Jour 21 ~ Az első dal, a kedvenc japán albumodról

Ez adja magát...

Jour 20 ~ Egy dal, a kedvenc japán albumodról

Kezdjük ott, hogy egyáltalán melyik a kedvenc albumom? Nehéz választás, mert olyan nincs, amiről minden szám kiemelkedően a kedvenceim közé tartozna, de még olyan sincs, amiről minden számot rendszeresen hallgatok. Úgyhogy legyen az, amelyikről a legtöbb favoritom került ki, ez pedig nem más, mint a THE MARROW OF A BONE. A szám pedig legyen...

Jour 19 ~ A legjobb barátod kedvenc japán dala

Nos, nem tudom pontosan, hogy mi, és most nem is fogom megkérdezni, de ez biztosan a kedvencei között van.

Jour 18 ~ Egy japán dal, amit a temetésedre akarsz majd

Ellenben az előzővel, ez a könnyű kérdések közé tartozik, több jelöltem is van erre a posztra, szóval kissé nehéz dönteni. Legyen ez, mert a másik egy másik kérdéshez kell majd.

Jour 17 ~ A japán dal, amire először akarsz majd táncolni az esküvődön

És akkor a mai...

Hááát... nem is tudom. Japán dalra táncolni? Az esküvőmön? Akkor legyen ez, mert egyesek szerint ennek olyan mulatós feelingje van.

Jour 16 ~ Az utolsó japán dal, amit hallottál

Tegnap nem voltam, mert egész napos programom volt, de most pótolom~

Hűha, ehhez puskáznom kell a telómból ._.

Jour 15 ~ Egy dal attól az előadótól, akinek legutóbb voltál a koncertjén

Ejj, a végén még elfogynak a diru számok. Nos, akkor most legyen egy olyan, ami volt a koncerten.

Jour 14 ~ Egy furcsa japán dal

Nos... Igen, ez határozottan furcsa.

Jour 13 ~ Egy japán dal, amit csak úgy szeretsz

Ez túl könnyű...

Eufória

Megkérdeztem. Még tegnap, a dupla matekfakton. És ő igent mondott, mosolyogva, könnyedén, gondolkodás nélkül. Én pedig olyan nagyon boldog vagyok ettől... Ma reggel persze már megint előjöttek a szokásos pesszimista gondolatok, hogy mi lesz ha elfelejti, vagy nem vette komolyan. És mintha csak olvasott volna a gondolataim között, rögtön bizonyította is, hogy nem, nem felejti el és épp elég komolyan gondolja. Nem volt szép tőle az a vicc, sajnálom is kicsit a másikat, de nekem akkor is jól esett. Hogy úgy beszél rólam, mintha csak a tulajdona lennék, mintha nem is lenne kérdés ezután, hogy vele táncolok. És mintha ezen semmi sem tudna változtatni. Ezek után nem volt meglepő, hogy hirtelen sokkal zöldebbnek láttam a füvet, kékebbnek az eget, és a hűvös szél is csak cirógatta az arcomat. Annyira jó ez így. Azon gondolkodom, hogy talán máskor is rá kéne vennem magam, hogy én lépjek, mert ez az érzés, miután igent mond... Egyszerűen leírhatatlan. Komolyan azt hittem eddig, hogy nem vagyok szerelmes. De tényleg. Azonban most elkezdtem kételkedni ebben, mert más ésszerű magyarázatom egyszerűen nincs, hogy mégis hogy lehet ennyire jó valami. Folyton az arca lebeg a szemem előtt, ahogy érdeklődve figyeli, hogy mit akarok ki hozni ebből, majd vigyorogva rábólint. A fiúk unszolására, pedig ő maga teszi fel nekem a kérdést: Táncolsz velem? Én pedig minden hezitálás nélkül, nevetve mondok neki igent. Bármire.

Jour 12 ~ Egy japán dal, ami egy olyan emberre emlékeztet, akit utálsz

Tekintve, hogy nincs kimondottan olyan ember, akit utálnék, így egy olyan dal lesz a soros, amelyről egy olyan ember jut eszembe, akit nagyon nem kedvelek és egy életre eljátszotta nálam az esélyét. Ettől függetlenül magát a számot szeretem, csak hát azok a fránya emlékek...

Jour 11 ~ Egy japán dal, ami egy barátodra emlékeztet

Végre egy könnyű kérdés. Nem mondom, hogy sok barátom van, de nagy részük nem közömbös Japán iránt, így igazán nem nehéz egy ilyen dalt választanom.

Jour 10 ~ Egy japán dal, ami egy családtagodra emlékeztet

Eddigi legnehezebb kérdés, ez egyértelmű. A családom és Japán?! Ugyanmár... Még véletlenül se, semmilyen kontextusban. Másfél órás gondolkodás után, odáig jutottam, hogy fogalmam sincs. Úgyhogy pótmegoldásként egy olyan dal lesz, ami egy családi eseményt juttat az eszembe.

Jour 9 ~ Egy japán dal, amiről valaki eszedbe jut

Szerencsére itt is könnyű dolgom van, mivel elég sok számot mutattak nekem barátnőim, így azokról ők jutnak eszembe. Úgyhogy a mai legyen egy kis LM.C.

Jour 8 ~ Egy japán dal, ami folyton beleragad a fejedbe

Nos ez is igen egyszerű, mivel hazafele jövet a telefonom shuffle beállítása miatt meghallgattam és azóta is megy a fejemben, szóval... :D

Jour 7 ~ Egy japán dal, amit utálsz

Elég szomorú, de erre a posztra is sok jelentkező van. Nem is tudok dönteni így hirtelen, mert rengeteg dal tódult a fejembe, ami kiveri nálam a biztosítékot. Talán ez a legjelentősebb, aki ismer, annak nem kell magyarázzam, hogy miért. Ezzel esett ki teljesen a Gazette a kegyeimből, úgymond.

Jour 6 ~ Egy japán dal, ami megnevettet

Wohho, hát ez igazán könnyű volt, annyi hülye japán dalocskát ismerek, alig győztem választani közülük. Végül mégiscsak erre esett a választásom, mert ezt már nagyon régóta ismerem és szeretem és mert... mert csak, na.

Jour 5 ~ Egy japán dal, amitől sírni tudsz

Eddigi legkönnyebb kérdés, ez kissé egyértelmű számomra. Az első dal, ami megríkatott, úgy istenigazán. Az első számok között volt, amelyet megismertem a dirutól, live-ba láttam először, úgyhogy ide is így fogom betenne, mert így jön át igazán.

Jour 4 ~ Egy japán dal, amit sosem tudnál megunni

Ez sem tartozik kimondottan  a könnyű kérdések közé, mivel elég hamar megunok egy-egy dalt. Olyan, amit akárhányszor meghallgatnék, anélkül, hogy elmenne tőle a kedvem? Nem is tudom... Oh, talán ez jó lesz. Immár három éve a csengőhangom, SMS-hangom, ébresztőm és mindenféle értesítőnek is ez van beállítva, mégse untam még meg, úgyhogy azt hiszem ez a legmegfelelőbb ide ^^