"Soha! Ne kérdezd, ki vagyok, hogyan és, miért? Ne akard tudni mi a válasz, hogy miért ne. Csak nevess! Hazudj, ha kell, de ne ígérj! Ne kérj, és ne remélj. Ne akard tudni, mit hozhat a holnap, hisz szörnyűségre ébrednél. Csak táncolj és mulass! Soha ne érdekeljen, mit rejt a csillogás... Ha egyszer majd mégis… én ott leszek! Ha megáll a pörgés a forgás, ott leszek… Hogy elkapjalak, és a karomba zárjalak... Ott leszek, hogy a karmaimmal széttépjelek. Mondom hát, ne akarj tőlem mást, csak nevess!"

2014. november 26.

Elveszve

Miért nem jön soha semmi össze?

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

- Radnóti Miklós: Bájoló

2014. november 22.

Gondolatok

Vágyódás egy letűnt kor után. Az ujjak koppanás a fekete-fehér billentyűkön. Egy felderengő kesernyés illat. És a zene, amely kitölt mindent, elrepít, beborít, cirógat, magába fogad. Elképzelni is nehéz tökéletesebbet, nemde?
Amikor a hajnal derengése átölel, a hideg szél végigkaristolja a bőrt, egy biztos kar pedig magához szorít, hogy szinte érzed, amint megóv az élet örvényétől. Csábító, igaz? És mégis, nem is lehet talán ennél elérhetetlenebb dolgot mondani, ennél távolibbat, ennél mámorítóbbat. Mert az, mámorító a nyugalom gondolata, a béke illúziója, a boldog dermedtség, hogy nem akarod, hogy ennek vége szakadjon, csak ennyi kell az életedben.
Ha pedig valahogyan eléred, megszerzed az elképzelhetetlent, a hihetetlent, te észre sem veszed, hagyod kicsusszanni az ujjaid közül, mert képtelen voltál felismerni a pillanatot. Az idő pedig tovaszállt, te állsz, egyedül, a varázs oda, ahogyan a boldogság is, és csak a keserédes emlékek maradnak. ♪♫

2014. november 21.

Változások

Új város. Új lakás. Új egyetem. Új barátok. És leginkább, új barát. Igen, barát, mint pár, partner, szerető, ahogy tetszik. És nem, nem az, aki annyiszor összetört. Csoporttársam, tankörtársam - lelkitársam? Áh, azt még korai kijelenteni, de azért na, kezdetnek nem rossz. Október 26. a nagy dátum, ami így belegondolva már majdnem egy hónapja volt, ami megint csak durva. Szóval ja, ennyit a szingli évekről, párkapcsolatban tengetem napjaimat, és nem mondhatnám, hogy rossz.
Hümm. Már csak a szerelem hiányzik. És nem, ez nem paradoxon, egyszerűen nem érzem azt a megmagyarázhatatlan vonzódást, szinte már rajongásba menő szeretetet, mint korábban a másik iránt. Azt mondták, hogy ez majd kialakul idővel, de őszintén szólva már kezdek kételkedni benne. Az egyetlen probléma ezzel csak az, hogy fordítva nem teljesen ez a helyzet, úgy néz ki a választottam már érzelmileg is elkötelezte magát. Ami azért ijesztő egy kicsit.
Szóval a változatosság kedvéért most sincs nyugalom és béke, de azért nem rossz ez. Sőt, eddig ez a legjobb. Aztán majd kiderül. Karácsony után lejön haza, be lesz mutatva a femilinek, meg minden, amit csak el lehet képzelni. Kíváncsi vagyok.
Addig meg... ♪♫