Néha muszáj tenni valamit. Alkotni, teremteni. Olyankor nem számít semmi és senki, és mégis, olyankor vagy csak igazán tudatában mindennek és mindenkinek.
"Soha! Ne kérdezd, ki vagyok, hogyan és, miért? Ne akard tudni mi a válasz, hogy miért ne. Csak nevess! Hazudj, ha kell, de ne ígérj! Ne kérj, és ne remélj. Ne akard tudni, mit hozhat a holnap, hisz szörnyűségre ébrednél. Csak táncolj és mulass! Soha ne érdekeljen, mit rejt a csillogás... Ha egyszer majd mégis… én ott leszek! Ha megáll a pörgés a forgás, ott leszek… Hogy elkapjalak, és a karomba zárjalak... Ott leszek, hogy a karmaimmal széttépjelek. Mondom hát, ne akarj tőlem mást, csak nevess!"
2012. október 9.
Jour 12 ~ Egy japán dal, ami egy olyan emberre emlékeztet, akit utálsz
Tekintve, hogy nincs kimondottan olyan ember, akit utálnék, így egy olyan dal lesz a soros, amelyről egy olyan ember jut eszembe, akit nagyon nem kedvelek és egy életre eljátszotta nálam az esélyét. Ettől függetlenül magát a számot szeretem, csak hát azok a fránya emlékek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése