Az út amelyen jártunk
immár semmivé lett
Mégis tovább haladok,
talán találkozhatok még veled
A tetején egy szelíd, lejtős dombnak,
a hó lassan alászáll
bennem pedig végleg tudatosul,
hogy nem érhetek el hozzád
A szobádban a kedvenc virágod most...
A tavalyi év utolsó havas napján
egy megmásíthatatlan ígéret tétetett
Mikor erre gondoltam, a hó csepegett kezeimből
ahogyan olvadni kezdett
A tetején egy szelíd, lejtős dombnak,
a hó lassan alászáll
bennem pedig végleg tudatosul,
hogy nem érhetek el hozzád
A szobádban a kedvenc virágod most...
Egyedül voltam az ablak mellett a havat bámulva,
az emléked járt a fejemben
Te egyszer csak megjelensz az üvegen keresztül
és az utolsó csókot rád lehelem
Hé... mosolyogj, ne sírj többé
Mostantól figyelni foglak örökké
A tetején egy szelíd, lejtős dombnak,
a hó lassan alászáll
bennem pedig végleg tudatosul,
hogy nem érhetek el hozzád
A szobádban a kedvenc virágod most...
A fény csendesen elhal a hófehér városban
Az utolsó évszak színeit láttad
A könnycseppek hullása, a valóság kegyetlen, nem igaz?
Az utolsó évszak színeit láttad
Talán a színeid a négy évszakkal együtt eltűnnek majd
A hó olvad, a sarki virágok szirmot bontanak
Láttad ahogyan lágyan elolvadnak a "színek"
Az év utolsó napján, amelyen a hó esett
(Egyetlen virág az utcasarkon Ahogy felnézek az égre, az utolsó hópehely a kezeimbe hullik)
- Dir en Grey: Ain't afriad to die (saját fordítás) ♪♫
