Túl vagyok rajta, és ami a legmeglepőbb, nem is lett rossz. Természetesen most sem tanultam normálisan, csak azt nem értem, miért ringatom magam még mindig abban a hitben, hogy a következő alkalomra ez megváltozik. De mint már mondtam, ez nem történt meg, összesen háromszor ültem neki most is, ebből a harmadik a vizsga reggelén volt. Ehhez képest volt időm mindegyik témát legalább egyszer, ha nem többször elolvasni, és ahhoz képest, hogy előtte hozzá se tudtam volna szólni a legtöbbhöz, a végére egészen átláttam a dolgot. A vizsga pedig... Köszönöm Istenem, nagyon szépen köszönöm, meg mindenkinek, aki szurkolt nekem: potyatételt húztam! A vizsgáztatók nagyon aranyosak voltak, ha ez a pontozásnál is megmarad bennük, akkor szerintem csak 1-2 pontot fognak levonni, ami egészen mesés. Az persze más kérdés, hogy így sem lesz meg az ötös, de hát sebaj, ezen már késő bánkódni.
Egy hét múlva jön a maradék három szóbeli, addig még lesz egy konzultációm a franciatanárral, egy mozizásom szőkével, egy mazsi próbám, egy mazsi főpróbám, egy mazsi évzáróm meg egy szóbeli megnyitóm. Negyed nyolckor. Brr. De sebaj, a lényeg, hogy most pihi van. Megnéztem a Maleficentet, olvastam pár fejezetet a Sárkányok táncából, kezdem behozni magam szerepen, szóval minden csudajó. Még el kéne vergődjek bankettruhát nézni, de ha nem találnék semmit, akkor sincs gáz, anyának volt egy szuper mentőötlete - nem is értem, hogy nem jutott eszembe nekem. A lényeg az, hogy minden elsimult. A madarak csicseregnek - miért?? -, a napocska süt - mármint nem most, majd reggel -, én meg faszán vagyok. Magamhoz képest. De ennél jobb perpill nem is nagyon lehet, szóval inkább nem panaszkodom. Ha összejön az élet, akkor felvesznek az egyetemre, ha majd ott sem változik semmi, na majd akkor panaszkodom! Addig is...♪♫
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése