Megunhatatlan.

Strauss tényleg egy zseni volt, azt hiszem, ezt bizton jelenthetem ki. Ez a műve egyszerűen... Varázslatos. Immáron több, mint két hónapja hallgatom mondhatni rendszeresen, és egyszerűen nem tudom megunni. Bár meg kell hagyni, az is közrejátszik a dologban, hogy erre láttam először táncolni. Most, hogy így visszagondolok... Akkor még nem éreztem semmit, nem is őt figyeltem a csodálatos előadás alatt. Azonban mikor újra láthattam ezt a koreográfiát úgy egy hónapja... Le se tudtam venni róla a szemem. Csak úgy szívtam magamba a látványt, és igazán üdítő érzés volt, hogy végre nem tilosban bámulom olyan megszállottan, hanem rá tudom fogni a tánc varázsára. Persze a mellettem ülő, akinek olyan vadul szorítottam a karját közben, pontosan tudta, hogy nem az előadás nyűgözött le ilyen szinten. Pontosabban... Nem a csoport előadása, hanem azé az egy emberé. Meg kell hagyni, szívszorító érzés volt látni, ahogy vele táncol, de azt hiszem el kell fogadjam, hogy neki van párja, méghozzá olyan, akivel tökéletesen boldog. Viszont még ezzel együtt is... Ez a zene olyan hatással van rám, mint régóta már semmi más. Magával ragadó. Egyszerűen gyönyörű. ♪♫