Nincs más, csak égi történések csendje.
Ki láthatatlant néz, belőlük élhet.
Hitünk az érzékszervek csődjén túli.
Anya, Apa halott: úgy tesz, mint Isten -
miért vigasz fenséges hallgatásuk?
- Czigány György: Gyászgondola (Dalciklus Liszt emlékére), részlet
Néha muszáj tenni valamit. Alkotni, teremteni. Olyankor nem számít semmi és senki, és mégis, olyankor vagy csak igazán tudatában mindennek és mindenkinek.
"Soha! Ne kérdezd, ki vagyok, hogyan és, miért? Ne akard tudni mi a válasz, hogy miért ne. Csak nevess! Hazudj, ha kell, de ne ígérj! Ne kérj, és ne remélj. Ne akard tudni, mit hozhat a holnap, hisz szörnyűségre ébrednél. Csak táncolj és mulass! Soha ne érdekeljen, mit rejt a csillogás... Ha egyszer majd mégis… én ott leszek! Ha megáll a pörgés a forgás, ott leszek… Hogy elkapjalak, és a karomba zárjalak... Ott leszek, hogy a karmaimmal széttépjelek. Mondom hát, ne akarj tőlem mást, csak nevess!"
2011. november 29.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése