Poor Jenny’s mind
Has gone insane from
the burden of life
As she raised
a diseased babe
She killed our child to take
his pain
And I wasn’t there
To save her soul, she doesn’t
care at all
This is how she falls
♪♫
Úgy érzem elindultam egy jó úton, legalábbis gondolati síkon. Próbálom újragondolni az eddigi életemet illetve a terveimet a jövőre nézve. Az egyetlen probléma, hogy akárhogy próbálkozom, nem tudom eltüntetni a jövőmből. És talán Dórinak van igaza, lehet, hogy nem is akarom.
Néha muszáj tenni valamit. Alkotni, teremteni. Olyankor nem számít semmi és senki, és mégis, olyankor vagy csak igazán tudatában mindennek és mindenkinek.
"Soha! Ne kérdezd, ki vagyok, hogyan és, miért? Ne akard tudni mi a válasz, hogy miért ne. Csak nevess! Hazudj, ha kell, de ne ígérj! Ne kérj, és ne remélj. Ne akard tudni, mit hozhat a holnap, hisz szörnyűségre ébrednél. Csak táncolj és mulass! Soha ne érdekeljen, mit rejt a csillogás... Ha egyszer majd mégis… én ott leszek! Ha megáll a pörgés a forgás, ott leszek… Hogy elkapjalak, és a karomba zárjalak... Ott leszek, hogy a karmaimmal széttépjelek. Mondom hát, ne akarj tőlem mást, csak nevess!"
2013. július 12.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése