the Entrance of the Purgatory: Teljes extázis.

"Soha! Ne kérdezd, ki vagyok, hogyan és, miért? Ne akard tudni mi a válasz, hogy miért ne. Csak nevess! Hazudj, ha kell, de ne ígérj! Ne kérj, és ne remélj. Ne akard tudni, mit hozhat a holnap, hisz szörnyűségre ébrednél. Csak táncolj és mulass! Soha ne érdekeljen, mit rejt a csillogás... Ha egyszer majd mégis… én ott leszek! Ha megáll a pörgés a forgás, ott leszek… Hogy elkapjalak, és a karomba zárjalak... Ott leszek, hogy a karmaimmal széttépjelek. Mondom hát, ne akarj tőlem mást, csak nevess!"

2012. augusztus 2.

Teljes extázis.

Immár több, mint egy fél órája megállás nélkül vigyorgok. Nem tudok megülni, és váratlan pillanatokba még váratlanabb hangok szöknek ki az ajkaim közül. Végre. Végre. Végre. Lassan egy év után, de megint azt érzem, hogy velem vagytok. Közel. Úgy hiányoztatok már. El se tudjátok képzelni, hogy mennyire. Most pedig. Új kislemez a télen, új turné, új kinézet... és talán egy új kezdet is? Ki tudja. De nem is lényeges, tudjátok, hogy mindenben támogatlak, támogatunk! titeket. Köszönöm. Erre nincs jobb szó. Köszönöm, hogy egy kis fényt vittetek a sivár napjaimba. Hogy ennyire boldog legyek egy ilyen kis apróságtól... Elképzelhetetlen lehet mások számára, hogy ez mennyit is jelent. El se tudom mondani, hogy mennyit. Hát marad annyi, hogy köszönöm.