Végre végre végre megjöttek az én egyetlen drága édes picikéim Münchenből és és és áhh. *-* Nem tudok kinyögni egy értelmes mondatot. Eredetileg ma egy kevésbé örömteljes dologról akartam írni, de aztán megkaptam őket, és azóta képtelen vagyok a szomorúságra. Egyszerűen csak pörgök. Azt nem tudom, hogy ez a lelkesedés meddig fog tartani, de nem hiszem, hogy két hét alá adnám :DD Pedig még meg se néztem őket, hát még mi lesz akkor. *-*
Néha muszáj tenni valamit. Alkotni, teremteni. Olyankor nem számít semmi és senki, és mégis, olyankor vagy csak igazán tudatában mindennek és mindenkinek.
"Soha! Ne kérdezd, ki vagyok, hogyan és, miért? Ne akard tudni mi a válasz, hogy miért ne. Csak nevess! Hazudj, ha kell, de ne ígérj! Ne kérj, és ne remélj. Ne akard tudni, mit hozhat a holnap, hisz szörnyűségre ébrednél. Csak táncolj és mulass! Soha ne érdekeljen, mit rejt a csillogás... Ha egyszer majd mégis… én ott leszek! Ha megáll a pörgés a forgás, ott leszek… Hogy elkapjalak, és a karomba zárjalak... Ott leszek, hogy a karmaimmal széttépjelek. Mondom hát, ne akarj tőlem mást, csak nevess!"
2012. augusztus 11.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése