Szívemnek boldogsága, ha megcsókol az üveg szája

Hihetetlen, hogy egy ember ilyen szinten fel tud idegesíteni. Hogy legszívesebben ordítva, tombolva verném szét a tulajdon szobámat - jobb híján. De ugye azt mégse kéne, így viszont megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek egy jó üveg Jack Daniels és egy szál West Ice iránt. És ilyen, meg kell hagyni, nem gyakran van - mármint, hogy egy cigi kéne. A whiskey az más téma khm. De ez akkor is durva. Hogy van képe ilyet tenni ennyi év után?! Hogy csak egy embert? Egyetlen egyet? Ne mondja már, hogy a másik csoport annyival sokkal jobb nálunk. Akik még igazodni sem tudnak. Valószínű. Eszméletlenül feldühített ezzel a szemmel látható kivételezésével - megint. Alig várom már, hogy itt hagyjam ezt az egészet és a végén majd jól leosszam. Úristen, beteges örömet okoz már csak a gondolata is, hogy megmondhatom majd végre neki, hogy mit is gondolunk. És nem tehet majd semmit. Semmit az ég adta világon. Legyen már két év múlva...

S ha elhagyom én a földi világot,
ne hozzatok nekem virágot
A fejfámra majd az legyen írva,
egy jó pálinkát Jack Danielst locsolj a sírra

Kedvem támad, elkerül a bánat,
jól megnézem a pohár fenekét ♪♫