- Az ember nem arra született, hogy láncokat viseljen, hanem arra, hogy kitárja szárnyait! Nem akarok csúszómászó embert! Legyen a lárvából pillangó. Változzék a föld férge élő virággá és keljen szárnyra. Azt akarom, hogy...
- Victor Hugo: Kilencvenhárom, részlet
Néha muszáj tenni valamit. Alkotni, teremteni. Olyankor nem számít semmi és senki, és mégis, olyankor vagy csak igazán tudatában mindennek és mindenkinek.
"Soha! Ne kérdezd, ki vagyok, hogyan és, miért? Ne akard tudni mi a válasz, hogy miért ne. Csak nevess! Hazudj, ha kell, de ne ígérj! Ne kérj, és ne remélj. Ne akard tudni, mit hozhat a holnap, hisz szörnyűségre ébrednél. Csak táncolj és mulass! Soha ne érdekeljen, mit rejt a csillogás... Ha egyszer majd mégis… én ott leszek! Ha megáll a pörgés a forgás, ott leszek… Hogy elkapjalak, és a karomba zárjalak... Ott leszek, hogy a karmaimmal széttépjelek. Mondom hát, ne akarj tőlem mást, csak nevess!"
2011. december 11.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése