Néha muszáj tenni valamit. Alkotni, teremteni. Olyankor nem számít semmi és senki, és mégis, olyankor vagy csak igazán tudatában mindennek és mindenkinek.
"Soha! Ne kérdezd, ki vagyok, hogyan és, miért? Ne akard tudni mi a válasz, hogy miért ne. Csak nevess! Hazudj, ha kell, de ne ígérj! Ne kérj, és ne remélj. Ne akard tudni, mit hozhat a holnap, hisz szörnyűségre ébrednél. Csak táncolj és mulass! Soha ne érdekeljen, mit rejt a csillogás... Ha egyszer majd mégis… én ott leszek! Ha megáll a pörgés a forgás, ott leszek… Hogy elkapjalak, és a karomba zárjalak... Ott leszek, hogy a karmaimmal széttépjelek. Mondom hát, ne akarj tőlem mást, csak nevess!"
2012. szeptember 29.
Jour 2 ~ Az első japán dal, amit hallottál a kedvenc előadódtól
Még most is emlékszem, hogy tök véletlenül találtam rá, miközben egy jrockos oldalt nézegettem. Ez a PV volt legfelülre berakva, úgyhogy úgy gondoltam meghallgatom, már amúgy is régóta kíváncsi voltam erre a bandára. Mit ad Isten, utána három hétig éjjel-nappal ez ment, csak utána volt elég erőm abbahagyni és belehallgatni más számaiba is az együttesnek. Persze nem bántam meg a dolgot, és további pár hét elég volt hozzá, hogy a kedvencemmé nőjék ki magukat. Úgyhogy tulajdonképpen mondhatom, hogy ez a szám szerelem volt első hallásra, mai napig is külön kis helye van a szívemben, még ha nem is hallgatom már olyan gyakran.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése