Néha muszáj tenni valamit. Alkotni, teremteni. Olyankor nem számít semmi és senki, és mégis, olyankor vagy csak igazán tudatában mindennek és mindenkinek.
"Soha! Ne kérdezd, ki vagyok, hogyan és, miért? Ne akard tudni mi a válasz, hogy miért ne. Csak nevess! Hazudj, ha kell, de ne ígérj! Ne kérj, és ne remélj. Ne akard tudni, mit hozhat a holnap, hisz szörnyűségre ébrednél. Csak táncolj és mulass! Soha ne érdekeljen, mit rejt a csillogás... Ha egyszer majd mégis… én ott leszek! Ha megáll a pörgés a forgás, ott leszek… Hogy elkapjalak, és a karomba zárjalak... Ott leszek, hogy a karmaimmal széttépjelek. Mondom hát, ne akarj tőlem mást, csak nevess!"
2012. szeptember 23.
254
Úgyhiszem ez a sors fintora, de pont ma egy hónapja írtam egy bejegyzést "Meg akarok halni." címmel. Hát nem pont erre gondoltam megint?! Elmehet most már mindenki a kibaszott picsába. 254 nap. Nem tudom hogy fogom kibírni, de jelenleg csak ez a tudat éltet. És hogy talán nem is kell kivárnom ezt a hosszú időt, hogy talán előtte is láthatom valamikor. Hátha. Vagy ha mégsem, nekem az is jó, de legalább akkor biztosan láthassam. Kérlek Istenem. Szépen kérlek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése