Balkoni gondolatok

Az éjszakai szellő lágyan meglebbenti a függöny vékony anyagát, hogy aztán végigsimítsa a lány lúdbőrös karját, majd belekapjon a hajába is. Nem hallatszik semmi az éj neszein kívül, egy macska felmászik egy fára, a távolból kutyaugatás hallik, a bogarak duruzsolása kellemes nyugalommal tölti el az éjszakát. Szokatlanul felhőtlen az ég is, csak egy nagyobbacska felhő nyúlik bele a Holdba, hogy annak világa különös árnyakat fessen rá. A csillagok fényesen ragyognak, hiszen a városka nem elég nagy ahhoz, hogy éjszakai fényei elnyomhassák az égboltozat kicsiny lámpásait. Egy gyenge sóhajtás borzongatja végig a tájat, majd anyag csúszik anyagon. A lány összébb húzza magán szatén hálóköntösét, hogy aztán egy pillanattal később tincseivel kezdjen el játszadozni. Amint megunja az értelmetlen pótcselekvést, előrébb lép és a finoman megművelt kovácsoltvas korlátra támaszkodik és onnan kezdi el szemlélni az eget, mely most indigókék búraként borul a világra. Halkan dúdolgatni kezd egy dallamot, melyet nem is tudott hol hallott, ám a hangok rövid láncolata könnyűszerrel mászott bele fülébe, hogy aztán egész nap csak ez járjon a fejében. Dús ajkain halvány mosoly dereng fel, majd halk kuncogás hagyja el száját. Állát kezére támasztja és révetegen bámul el a messzeségbe, miközben fejében a szeretett férfi képe jelenik meg. Percekig nem változik semmi, majd a lány arcvonásai fokozatosan komorulnak el, ahogy a komoly, kelletlen gondolatok átveszik elméjében az irányítást. Egyre csak újabb gondok, bajok, problémák jutnak eszébe, hogy aztán végleg elvegyék kedvét a szertelen nevetgéléstől. Homlokán sűrű ráncok jelennek meg ahogy szemöldökét összevonja, szája tudta nélkül is aranyosan csücsörít. Egy hirtelen mozdulattal egyenesedik fel, ezzel elsöpörve a zavaró gondolatokat. Körbenéz, csupasz lábaival toporog a csempén, melyre a nap folyamán rátűzött a Nap és most kellemesen árasztja magából a meleget. Még egyszer, utoljára végigsimít a hideg korláton hogy aztán egy hirtelen fordulattal visszainduljon a szobába és tovább folytassa álmodozását a férfiről, kiért képes lenne mosolyogva vállalni a halált is.