Hiába kaptam meg, még mindig elégedetlen vagyok, elhagyatott újra,
a függönyt levágták és lehullott, a harang minden zavar nélkül szól!
Mennyit fogok még lopni, mielőtt megelégednék? Nem tudom megjósolni...
Meg fogom mondani a visszatérésed okát, neked, ki bizonytalannak látszol
A szabadság egy andalító, homályos dolog, mint egy káprázat,
egy korlátok nélküli, lehetetlen dolog, melybe mélységesen beleszerettem
Ebben az elzárt világban nincs olyan, hogy tökéletesség,
ezért fogadd el ezt a választott, elengedhetetlen ellenállást
Az, amit én kaptam, két mosolygó arc,
egy bájos, rút csapdával kezdve és folytatva a bujkálásig
A szabadság egy andalító, homályos dolog, mint egy káprázat,
egy korlátok nélküli, lehetetlen dolog, melybe mélységesen beleszerettem
Ebben az elzárt világban nincs olyan, hogy tökéletesség,
ezért fogadd el ezt a választott, elengedhetetlen ellenállást,
az apró lehetőség a rácsok mögött található,
a nyugalomban, ami bekerít, mintha elfogtak volna
- Exist Trace: Resonance (saját fordítás) ♪♫
Néha muszáj tenni valamit. Alkotni, teremteni. Olyankor nem számít semmi és senki, és mégis, olyankor vagy csak igazán tudatában mindennek és mindenkinek.
"Soha! Ne kérdezd, ki vagyok, hogyan és, miért? Ne akard tudni mi a válasz, hogy miért ne. Csak nevess! Hazudj, ha kell, de ne ígérj! Ne kérj, és ne remélj. Ne akard tudni, mit hozhat a holnap, hisz szörnyűségre ébrednél. Csak táncolj és mulass! Soha ne érdekeljen, mit rejt a csillogás... Ha egyszer majd mégis… én ott leszek! Ha megáll a pörgés a forgás, ott leszek… Hogy elkapjalak, és a karomba zárjalak... Ott leszek, hogy a karmaimmal széttépjelek. Mondom hát, ne akarj tőlem mást, csak nevess!"
2012. április 21.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése