Ain't afraid to die

Az út amelyen jártunk
immár semmivé lett
Mégis tovább haladok,
talán találkozhatok még veled

A tetején egy szelíd, lejtős dombnak,
a hó lassan alászáll
bennem pedig végleg tudatosul,
hogy nem érhetek el hozzád
A szobádban a kedvenc virágod most...

A tavalyi év utolsó havas napján
egy megmásíthatatlan ígéret tétetett
Mikor erre gondoltam, a hó csepegett kezeimből
ahogyan olvadni kezdett

A tetején egy szelíd, lejtős dombnak,
a hó lassan alászáll
bennem pedig végleg tudatosul,
hogy nem érhetek el hozzád
A szobádban a kedvenc virágod most...

Egyedül voltam az ablak mellett a havat bámulva,
az emléked járt a fejemben
Te egyszer csak megjelensz az üvegen keresztül
és az utolsó csókot rád lehelem

Hé... mosolyogj, ne sírj többé
Mostantól figyelni foglak örökké

A tetején egy szelíd, lejtős dombnak,
a hó lassan alászáll
bennem pedig végleg tudatosul,
hogy nem érhetek el hozzád
A szobádban a kedvenc virágod most...

A fény csendesen elhal a hófehér városban
Az utolsó évszak színeit láttad
A könnycseppek hullása, a valóság kegyetlen, nem igaz?
Az utolsó évszak színeit láttad

Talán a színeid a négy évszakkal együtt eltűnnek majd
A hó olvad, a sarki virágok szirmot bontanak

Láttad ahogyan lágyan elolvadnak a "színek"
Az év utolsó napján, amelyen a hó esett

(Egyetlen virág az utcasarkon Ahogy felnézek az égre, az utolsó hópehely a kezeimbe hullik)
- Dir en Grey: Ain't afriad to die (saját fordítás) ♪♫

Chou

Ahogy lehunyom szemeimet, az ajkaink közelednek egymáshoz
Amikor már majdnem összeérnek "Félek, fel akarlak falni"
Nem hallhatok többet ebből a gyönyörű hangból?
Egy cérnával húzott mérgezett tű "Mondd, hol szeretnéd, hogy leszúrjanak?"

Egy szerelemben csapdába esett pillangó vagyok
A pézsma illata nagyon erős, kellemetlen
A kedvességed körülfon, akár egy pók fonala
Ez nem szerelem, de akkor miért van az, hogy
Tartani szeretnélek, ha csak egyszer is

Egy szerelemben csapdába esett pillangó vagyok
Ma valami új születik
De egy rózsa kissé ravasz lehet
Nem minden pillangó áll meg egy virágnál?
Ez nem szerelem, de akkor miért van az, hogy
El akarom hinni a hazugságaid

Egy tiszavirág életű lét, egy mulandó szerelem, semmi vesztenivalóm nincs
Hiába tudom, hogy nem kéne megtennem, tovább játszok a fonállal a macska bölcsője felett

Mint ahogy este tartottál,
Még mindig nem mondhatom el
"Ne tégy hasztalanul boldoggá a romlatlan mosolyaiddal"
Ahogy holnap, úgy holnapután, azt akarom, hogy te tarts

Egy szerelemben csapdába esett pillangó vagyok
Úgy teszek, mintha nem venném észre a maradványait a többi lánynak
Még ha nem is tudunk találkozni, még ha te csak játszol is, én boldog vagyok
Ez még nem szerelem, de akkor miért van az, hogy
Elkeseredettnek érzem magam, mikor elhajítasz

Egy szerelemben csapdába esett pillangó vagyok
Nem számít mennyire szenvedek, nem mehetek el
A pontig amit éppen kimondtam
Te szédítettél
Ez nem szerelem, nem szerelem
Csak ahogy elképzeltelek téged

Ha ezt nevezed szenvedésnek, akkor nem viszolygok tőle
A fájdalom és a rosszakarat nem ugyanaz
Hiába tudom, hogy nem kéne megtennem, folytatom a kötéltáncot egy fonalon

Zuhanok, bár már keresztül vittem
Nem számít hova megyek, a pokol megvár
De ez jó, jobb szeretem ezt, mint az egyedüllétet
Üldözni foglak Bármerre zuhanunk én követlek Hajszolom az illatod

Két csapdát állítottak fel, "pézsma" és "pókháló"
Még mindig egyedül, még mindig egyedül. Noha nem tudok semmit, te magadba szívsz
- Acid Black Cherry: Chou (saját fordítás) ♪♫

Resonance

Hiába kaptam meg, még mindig elégedetlen vagyok, elhagyatott újra,
a függönyt levágták és lehullott, a harang minden zavar nélkül szól!

Mennyit fogok még lopni, mielőtt megelégednék? Nem tudom megjósolni...
Meg fogom mondani a visszatérésed okát, neked, ki bizonytalannak látszol

A szabadság egy andalító, homályos dolog, mint egy káprázat,
egy korlátok nélküli, lehetetlen dolog, melybe mélységesen beleszerettem

Ebben az elzárt világban nincs olyan, hogy tökéletesség,
ezért fogadd el ezt a választott, elengedhetetlen ellenállást

Az, amit én kaptam, két mosolygó arc,
egy bájos, rút csapdával kezdve és folytatva a bujkálásig

A szabadság egy andalító, homályos dolog, mint egy káprázat,
egy korlátok nélküli, lehetetlen dolog, melybe mélységesen beleszerettem

Ebben az elzárt világban nincs olyan, hogy tökéletesség,
ezért fogadd el ezt a választott, elengedhetetlen ellenállást,
az apró lehetőség a rácsok mögött található,
a nyugalomban, ami bekerít, mintha elfogtak volna
- Exist Trace: Resonance (saját fordítás) ♪♫